– Van kedvenc helye a sorozat díszletei között?

– Imádok a díszletek mögött lenni, beszélgetni a világosítókkal, kellékesekkel. Kedvelem a büfét is, ahol megváltjuk a világot. De az Aranyvirág étterem az igazi terepem a szerepem szerint, ott vagyok otthon.

– Véletlen, ha ma egy színházi színész elvállal egy sorozatszerepet?

– Arra gondol, hogy egy színész feltétlenül igent mond egy sorozatra? Ugyan, nem mindegy, milyen sorozatba csöppen bele, s az sem, hogy kikkel játszik.

– Tudta, hogy mire vállalkozik?

– Tudtam, hogy egy napi sorozatba keresnek színészeket. Végül a rossz fiú, Várnagy Előd figuráját nyertem el. A sorozat mellett a profizmus szólt. És az, hogy a kollégáim színpadi emberek, akik a színészetet művészetnek tekintik, s nem divatszakmának, amibe felelősség nélkül be lehet ugrani.

– Várnagy figuráját mintha önre szabták volna.

– Tény, robbanékony alkat vagyok, a csibész jelzőt is vállalom. Az a férfi vagyok, aki szerelmes levelekkel ostromolta a nőket, cigánnyal húzatta az ablakuk alatt Szolnokon, Debrecenben. Aki nagykanállal ette az életet, de aki közben készült a pályára. A színházi mesterséget Schwajdától és Ruszttól tanultam, mondhatták rám, hogy én vagyok a világ legnagyobb szélhámosa, de munka közben igyekeztem, hogy a maximumot hozzam.

– Ez a Várnagy pofozkodik. Úgy tudom, hasonló történetért két év felfüggesztett büntetést kapott. Ez nem illik a régi vágású, mulatós csibész képéhez.

– Szégyellem, ami történt. Nem mentség, de nem voltam józan. Féltékenységi jelenetnek indult, és elszabadultak az indulatok. Pedig nem tartozom a nőverő, brutális férfiak közé. Sőt! De már mindez a múlté. Egyébként sokat köszönhetek ennek az időszaknak. Kiderült, kikre számíthatok. Megszenvedett idő volt, kiérdemelt kínokkal.

– A család hogy viselte a nehéz időszakokat?

– Tizenhat éves korom óta egyedül tartom el magamat. Estin érettségiztem, voltam redőny-reluxa üzletkötő, újságkihordó, de tizennyolc évesen már tudtam, csak színész lehetek. Azóta önmagamért felelek, és bár nem élek velük együtt, persze a két fiamért. A kicsi, Benjámin kétéves, ő a legnagyobb szerelmem Zsófi barátnőm és a színház mellett. Egyébként is már lehiggadtam, nem hajszolom az életet. Velem nincs semmi baj, csak tudni kell velem bánni.

Szabó Bea